A makkabeusok első könyve

Ugyanabban az időben, és ugyanazon a napon, amelyen a nemzetek megszentségtelenítették, ugyanakkor szentelték fel a templomot énekszóval, lantok, hárfák és cintányérok kíséretével. Az egész nép arcra borult, imádta és áldotta az Eget, hogy szerencséssé tette útjukat. Az oltár újraszentelését nyolc napig végezték, és örömmel áldoztak égőáldozatokat és dicsőítő áldozatokat a szabadulásért. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették fel, megújították a kapukat és a papi kamrákat, és ajtókkal látták el őket. Igen nagy öröm töltötte le a népet, mivel sikerült elhárítaniuk magukról a nemzetek gyalázatát. Júdás és testvérei Izrael egész gyülekezetével együtt elhatározták, hogy évről évre megünneplik az oltár újraszentelésének napjait a maga idején a Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át vidámsággal és örömmel." - (Makkabeusok első könyve 4,54-59) A Makkabeusok első könyve Izrael népe történelmének olyan fejezetét mutatja be, amikor az ősök hitéért való harc egyben a nemzeti önrendelkezésért való küzdelmet is jelentette a hellénizmus globális trendjével szemben. A templomnak a Dániel által megprófétált "pusztító utálatosságtól" való megtisztításáról és a mécsek újbóli meggyújtásáról azóta is világszerte megemlékezik a zsidóság minden decemberben a hanuka ünnepén. A Makkabeus fivéreket pedig az egész modern Izrael tekinti nemzeti példaképeinek, mivel bátor hőstetteikkel betöltötték Dániel próféciáját, amely szerint "az Istenét ismerő nép erőt vesz és cselekszik." - Répás László, fordító