Tíz új lírai dal
Balogh Mihály a modern magyar zsoltáréneklés kiemelkedő művelője. Zeneszerző-előadóként, rendkívül inspirált alkotásaival jelentősen hatott a kilencvenes évek keresztény megújulási mozgalmának résztvevőire. Dalai nem csak szólnak a mennyei dolgokról, hanem valamiképpen meg is jelenítik az odafölvalók atmoszféráját. Dallamvezetései, a megszólaló harmóniàk mindíg tartogatnak váratlan fordulatokat a számunkra. Mikor már azt hinnénk, hogy egy jól ismert zenei frázist hallunk, a szerzemény elkanyarodik egy merőben meglepő irányba. Dús, telt hangszerelésű Istent dicsérő énekei felemelik a szívet, hogy az együtt szárnyaljon a hangjegyekkel. Egyedülálló énekhangja és – nem mellesleg – kiváló gitárjátéka az előbbi ismérvekkel együtt hozza létre azt az igazán egyetlen, meglévő stílushoz sem rendelhető tónust, ami műveinek sajátja. E patetikus himnuszok, olykor lírai hangvételű, elbeszélő darabok bensőséges hangulatukkal bevésődnek az emberi lélek barázdáiba, és évtizedek múltával is megelevenítik azt az örök, dícsőséges világot, ahova az Isten személyére szomjas szív vágyódik.
