C.S.Lewis: Az öröm vonzásában

„Amitől a legjobban féltem, végül is bekövetkezett. 1929 tavaszán megadtam magam, és elismertem, hogy Isten: Isten; letérdeltem és imádkoztam. Azon az éjszakán talán én voltam a leginkább levert és a legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában” – írja C. S. Lewis lelki fejlődésének egyik meghatározó pillanatáról. Felejthetetlen önéletírásában a tünékeny, ám egyfolytában hívogató „Öröm” utáni kereséséről vall. Arról, hogy miképpen jutott el az ateizmustól a kereszténységig, a pogány istenektől Krisztusig, a kozmikus Logosztól a személyes Teremtőig. A visszaemlékezés élénken számol be az író belső életéről és motivációiról, az angol magániskolák tapasztalatairól, valamint a kereszténység felé vezető útjának meghatározó alakjairól, például G. K. Chestertonról és J. R. R. Tolkienról.