Eugen Kunz: Mi a célod? 1.

Frici legszívesebben egyáltalán nem járt volna iskolába, ezt látni lehetett rajta. Bár tisztán, hibátlanul megírta fogalmazásait, írásbeli számtanleckéje mindig helyes és pontos volt, és rajzai magasan felülmúlták valamennyi gyerekét, de egy hangot sem lehetett kihúzni belőle. Mintha a tanítónőnek újra meg újra világosan értésére akarná adni: veled nem beszélek. Érthetetlen volt! A tanítónőt mégis türelemre kényszerítette valami. Állandóan az a kép jutott eszébe, ahogy a fiú az első tanítási nap reggelén a bimbózó liliom mellett állt. Vajon nem rejt-e az ő szíve is valami nemeset, hasonlóan a szorosan bezárt bimbóhoz? Annyira nyomasztotta, hogy a fiú gyűlöletének okát nem tudta kikutatni, hogy valósággal szenvedett, nemcsak maga miatt, Frici miatt is. Merthogy a fiú szívében az iránta való gyűlölet mellett titkos, nagy fájdalom is lakik, azt régen látta. Bár segíteni tudott volna rajta!”