Max Lucado: Jöjj, ha szomjazol

Melyik kép jellemzi jobban a szívünket? A nyitott tűzcsap előtt táncoló csurom víz gyerek vagy a tüskés sivatagi ördögszekér képe? Ismerjük a fizikai szomjúságot. Hagyjuk abba az ivást, és meglátjuk, mi történik. Megakad a következetes gondolkodás, bőrünk nyirkossá válik, létfontosságú szerveink összehúzódnak. Ha megfosztjuk magunkat a szükséges folyadéktól, testünk a tudtunkra adja. Ha megfosztjuk magunkat a lelki víztől, a lelkünk tudtunkra adja. Fel akarunk frissülni, mégpedig azonnal. Ha a szívünk kissé megkérgesedett, ha száraz a lelkünk, és eleped a szívünk, jó helyre jöttünk. Max e könyv lapjain odavezet bennünket a kúthoz, melyet Isten kínál nekünk. S ami ugyanilyen fontos, megmutatja, hogyan fogadjuk el Istentől mindazt, amit nekünk szeretne adni. Sokszor nehezünkre esik az elfogadás. A szerző azonban segít megértenünk, hogy Isten mindenekelőtt azt akarja, hogy elfogadjuk, amit kínál: jöjjünk szomjasan, és "igyunk nagyot" a mindnyájunk rendelkezésére álló élő vízből. A kiszáradt szívek kétségbeesett üzeneteket küldenek. Acsarkodó indulatok. Az aggodalom hullámai. Növekvő bűntudat és félelem. Reménytelenség. Neheztelés. Magányosság. Bizonytalanság. Ám nem kell kiszáradt szívvel élnünk. Isten felhív bennünket, hogy kezeljük úgy szomjas lelkünket, ahogy fizikai szomjúságunkat kezelnénk. Csak menjünk oda a kúthoz, és igyunk nagyot: Fogadjuk el Krisztus kereszten elvégzett munkáját, Lelkének erejét, életünk fölötti uralmát s végtelen, kimeríthetetlen szeretetét. JÖJJÜNK SZOMJASAN, ÉS IGYUK AZ ÉLET VIZÉT!